Veszteségek

Az embert érik veszteségek az életben. Elhagy a párod, elveszted a kulcsod, elpusztul a kedvenc háziállatod, ellopják az autódat, valakiben csalódsz, meghal egy szeretted.


Ez az élet rendje, nehéz elkerülni, hogy ne történjenek ilyen dolgok. Sokszor nem az a baj, hogy megtörténik, hanem az, hogy elkezdjük-e nézegetni a problémát és hónapok múlva is ezen siránkozunk, vagy erőt veszünk magunkon és megpróbálunk továbblépni.


Néha nagyon nehéz. Nem is a továbblépés a nehéz sokszor, hanem a döntés, hogy megmozduljunk. Én saját magamon is észreveszem, hogy ha a DÖNTÉS megvolt, akkor már könnyebb. Eljutni odáig, hogy ELDÖNTSD, hogy továbblépsz, AZ a nehéz. 


Az egyik kedvenc filmemben, az Iránytűben az egyik szereplő mondta ezt, ami nagyon megragadott:

"A legkisebb elmozdulás egy másik irányba is elég lehet ahhoz, hogy elakadtból megállíthatatlanná válj!"

És ez így igaz. Ha az a kicsi elmozdulás megtörtént, már sokkal könnyebb. Arra az elmozdulásra kell rávennünk magunkat és utána már megy minden magától.

Engem is ért most veszteség. 1 napja nincsen autóm, pedig anno ez az autó volt az álmom. Viszont döntenem kellett és én így döntöttem. Biztosan nehezebb lesz autó nélkül, de mások is megvannak nélküle. Aztán úgyis lesz majd még, de egy biztos: még egyszer hitelre nem veszek autót!

3 év, havonta átlagban 55.000 Ft hiteltörlesztés után több,mint fél millió Ft-tal több a tartozás az autón, mint amennyi hitel felvettem rá??? 
Ez vicc. Minél tovább fizetem, annál többel tartozom? Hogy is van ez? Akkor inkább járok gyalog meg busszal. Legalább megvan a napi szükséges mozgás is. :-)

Szóval én most éppen egy első lépés előtt állok. Adtam magamnak pár napot arra, hogy összeszedjem magam,aztán irány ELŐRE a céljaim felé!

Szurkolj!