Örülök,hogy örülsz!

Én világ életemben nagyon szerettem adni és örömet szerezni másoknak. A legnagyobb boldogság számomra, ha látom, érzem azt,hogy örül annak a másik, amit adok neki.

Nem kell nagy dolognak lennie, nem kell,hogy drága legyen vagy szépen csillogjon. Ha szívből adod és ezt tudja az illető is,aki kapja, akkor biztosan örülni fog neki. Főleg ha olyat adsz, amire szüksége van.

Pl. egy kis odafigyelésre, jó szóra, szeretetre. Vagy éppen csak arra, hogy ott legyél mellette.

Ma reggel egy kis figyelmességgel olyan örömet szereztem egy kedves férfiúnak, amilyen örömet még senki arcán nem láttam. Pláne nem egy ilyen apróságtól. Születésnapja van és kb. 2hete mesélte, hogy valakinek szólt, hogy szülinapjára süthetnének neki vagy 200 palacsintát,de azt mondták nem sütnek.
Gondoltam egyet és reggel sütöttem neki, -igaz nem 200at, csak kb. 30 lett - majd munkába menet arra mentem és bevittem neki. Annyira boldog volt, én ilyen boldognak még nem láttam. Sem őt, sem mást. Milliószor elmondta milyen aranyos vagyok és kb. ugyanennyiszer megköszönte. Sőt! Már a biciklin ültem,amikor utánamszólt, hogy: Te egy Tündér vagy!

Az, hogy láttam ez a kis figyelmesség mennyire boldoggá tette, feldobta a napomat. Megalapozta a hangulatomat és nem hagytam, hogy bármi kedvemet szegje.

Én mindig azt mondom nem kell nagy dolgokra gondolni, ha ajándékozásról van szó. Sokszor az, hogy a megajándékozott személy tudja abból az apróságból,hogy figyelsz rá, sokkal többet ér. Mert hiába veszel neki méregdrága telefont, ha már van neki....vagy hiába adsz neki aranyórát, ha ő az ezüstöt szereti.

Adj egy darabkát a szívedből és sokkal többet kap, mint amiről valaha is álmodott.